Az ajándékozás

Egy nyári délutánon  hét és háromesztendős kislányaim összevesztek valamin. Az
osztozkodást fájdalmas sikolyok, kiáltások és könnyek kísérték. - Ez olyan
igazságtalanság! - fakadt ki az idősebbik, korát meghazudtoló bölcsességgel.
Megpróbáltam megértetni vele, hogy az osztozkodás gyakran valóban
igazságtalanság, de a nagylelkűség többnyire nem marad viszonzatlan.
Elmagyaráztam neki, hogy amikor kutyánknak, Texasnak nyalánkságot adott,
viszonzásul nem várhatott el el néhány finom falatot. Aznap este azonban Texas
nem volt hajlandó feljönni a hálószobámba, ehelyett a lenti ajtót nyitotta ki,
hogy Grace-szel aludjon. Hozzátettem, hogy Texas minden bizonnyal az életét is
feláldozná érte. Ez volna a szeretet megosztásának végső tette,
Szegény kislányom könnyekben tört ki.
- Nem akarom, hogy Texas meghaljon - hüppögte. Azt hiszem, túllőttem a célon.
Egyszer majd elmesélem neki Stephanie Laland, a híres állatkönyv-író saját
macskájáról, Yokóról szóló történetét.
Stephanie a könyveiben azt a kérdést járja körül, vajon lehet-e az állatoknak
erkölcsi érzékük, mint az embereknek. Többek között beszámol egy Bill nevű
macskáról, amelyiknek gazdáját vasúti szerencsétlenség érte, és néhány nap
múlva meghalt egy távoli kórházban. Az elhunyt fivére döbbenten látta Billt
felbukkanni a temetési szertartás alatt a kórház temetőjében. A hűséges macska
szomorúan nézett le a koporsóra, majd elindult hazafelé.
Egy másik története Elsáról, a San Diegó-i vak asszonyról szól, aki
betanította a macskáját, Rebarbarát "vakvezető kutyának". Amikor Elsa a
kertben volt és csengett a telefon, Rebarbara kiment érte, és bevezette a
házba.
Tőle tudtuk meg azt is, hogy Skóciában némelyik beteglátogató nővér macskát
hagyott a halálos betegeknél. A macskák csendesen feküdtek a betegek mellett,
és csökkentették attól való félelmüket, hogy magányosa fognak meghalni.
Stephanie Laland saját írói karrierjét is egy macskának köszönhette. Élete
mélypontján nem látott más kiutat, és elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Amint
ott ült az ágyán, és sírva töprengett azon, melyik módszert válassza,
felugrott mellé a macskája, nekiállt lenyalni a könnyeit.Ekkor döbbent rá
arra, ha egy másik teremtmény szereti őt, akkor még mindig van remény.
Eldöntötte, hogy élni fog, és megírta az állati jóságról szóló könyvet.
Stephanie élete Yoko ajándéka volt. Így tette meg Stephanie azt a körutat,
amely macskája kedves tettével kezdődött, és egy szeretettel, jósággal és
hálával teli könyvel ért véget. a hála a macskát ileti meg, ő indított el
mindent.
Egy napon, amikor már elég idős lesz ahhoz, hogy megértse, mindazt el fogom
mondani Grace-nek.

Michael Capuzzo

[Forrás:Michael Capuzzo, Teresa Banik Capuzzo: Megható macskatörténetek]