A gonosz Cosinus története

Egyszer volt, hol nem volt, az XY koordinátarendszeren is túl, élt egy öreg háromszög, akinek volt három szöge: Alfazó, Bétamás és Gammatyi. Történt egyszer egy egységsugarú őszi délutánon, hogy az öreg háromszög magához hívatta szögeit:
- Kedves fiaim! Én már nemsokára áttranszformálom magam a túlvilági képsíkba. Próbáljatok szerencsét a nagy Trigonometriában!
Ezzel adott nekik egy-egy hamuban sült logaritmust, és útnak bocsátotta őket. Mentek, mendegéltek, míg egyszer három úthoz nem tértek. Itt letelepedtek egy hatalmas tört alá, és különböző előjelekből, és egykedvűen interpoláltak. Amikor kipihenték magukat, mindegyik elindult egy-egy úton. Gammatyi egy kis idő múlva letelepedett falatozni. Ekkor hirtelen elébe toppant a gonosz Cosinus, és kért tőle hamuban sült logaritmust, de mivel nem kapott, előrántotta előjelét, és vívni kezdett Gammatyival.
Mivel a gonosz Cosinus nem tudott rendeződni Y-ra, dühbe gurult, és nullára redukálódott.
Amint továbbment, Gammatyi meglátott egy kacsalábon forgó emeletes törtet. Felment a számlálóba, és megcsodálta a pompás egyenleteket és a csillogó ismeretleneket. Miután végignézte a számlálót, lement a nevezőbe. Ott gyönyörű sinusgörbék és brokátfüggvények között járt. Még a zárójel mögé is bekukkantott.
Hát, uramfia, mit látott? Gyökjel alatt az öreg Tangens feküdt összekötözve, és így szólt, amikor meglátta Gammatyit:
- Látod fiam, a gonosz Cosinus elfoglalta országomat, engem összekötözött, és bedugott a gyökjel alá.
Ahogy ezt kimondta, berobogott a gonosz Cosinus unokaöccse, a ravasz Szekáns. Gammatyi sem volt rest. Előrántotta a mértani középarányosságot, és lesújtott vele. A ravasz Szekáns elterült a földön, mire Gammatyi összekötözte kezét, lábát és gyököt vont belőle. Ekkor az öreg Tangens így szólt:
- Amiért kiszabadítottál, neked adom egész királyságom, valamint összes oldalam: Amáliát, Beátát és Cecíliát.
Felséges királyom, sok lenne nekem az a három oldal. Hamar közömbösítenének engem. Inkább előhívom a bátyáimat is. Ezzel belefújt sípjába, és nyomban ott termett Alfazó és Bétamás. Alfazó Amáliát, Bétamás Beátát, Gammatyi Cecíliát választotta. Szembeálltak egymással, és hét nap, hét éjjel folyt a négyzetre emelés és a hatványozás. Az ifjú egyenletek boldogan aránylottak egymáshoz, majd kis idő múlva létrehozták a legkisebb közös többszöröst. Még most is boldogan keresik a közös osztót, ha azóta le nem egyszerűsítették egymást...