Herceg aranykora

El�sz�r nyolc �vvel ezel�tt tal�lkoztam Herceggel, egy H�laad�s napi est�n,
amikor vissza�rkeztem a v�rosb�l egy hossz� h�tv�g�re. Elindultunk, mint
mindig, hogy megetess�k l�nyom kanc�j�t. P�r l�p�s ut�n a kanca m�g�tt a
s�t�tb�l el�t�nt egy �ri�si pofa. �gy l�gott a daruszer� nyakon, mint egy
t�r�tt fa�g. H�ta homor� volt, �s az �llat olyan lassan poroszk�lt mintha
minden egyes l�p�s f�jdalmat okozna sz�m�ra. �tletem sem volt, hogyan
ker�lhetett oda ez a l�karikat�ra, sem pedig arr�l, hogy id�ig hol rejt�z�tt.
- Val�sz�n�leg ez Herceg- mondta a l�nyom, Jeremy, miut�n otthagytuk a lovat,
egy kupac sz�n�val a l�b�n�l. Az �llat nagy busa fel�t lassan leeresztette a
t�pl�l�k f�l�.
- Az edz�m besz�lt r�la - folytatta Jeremy. - Gazd�i a j�v� heti �rver�sen
akarj�k eladni. m�r nem is etetik.
H�laad�s reggel�n napkeltekor kimentem a kar�mhoz, hogy megn�zzem Herceget.
Akkor, ott, a kel� nap f�ny�ben m�g k�ptelenebb�l n�zett ki. Narancs sz�ne
volt, t�li sz�re hosszan el�llt test�t�l, petyh�dt h�t�n visszat�kr�z�dtek a
nap sugarai. Arca egy tev�re eml�keztetett, homloka fel�l szalmasz�n� volt.
Amint k�zelebb l�ptem, l�ttam, hogy szem�t szorosan �sszez�rta, mintha t�l
nagy kih�v�s volna sz�m�ra szemben�zni egy �jabb reggellel. G�rbe k�nnycs�kok
folytak v�gig orr�n.
A l� csak akkor mozdult, amikor nagyon sz�ks�ges volt, akkor is, mereven.
Rem�nytelen lett volna - a szok�sos m�rc�vel - ak�rmilyen m�sik l� sz�ps�g�vel
�sszehasonl�tani.
Elm�lt a hossz� h�tv�ge, ezalatt Jeremy �s �n gyeng�d mozdulatokkal �poltuk
Herceget - �gy t�nt, nagyon j�lesik neki. Elfogadta az els� r�p�t, majd a csak
az � sz�m�ra kik�sz�tett sz�nahalom v�gk�pp eloszlatta a gyanakv�s�t. Elh�vtuk
a kov�csunkat, aki m�sik patk�t rakott mells� pat�ira, �gy egyenl�tve ki
lejt�s testtart�s�t �s csillap�tva f�jdalmas billeg�s�t, melyet az els�
l�bakra nehezed� t�l nagy s�ly okozott. Term�szetesen csak �gy nem tarthattuk
meg a lovat. Mindamellett nem k�ldhett�k vissza olyan gazd�hoz, akit nem
�rdekelt az �llat j�ll�te. Telefon�ltam, hogy megtudakoljam, az �rver�sen
milyen �rat adn�nak a licit�l�k a l��rt. A v�lasz hamar meg�rkezett; Herceg
�ra 112 doll�r. Jeremy szombati lovagl�leck�ja ut�n �tadtam az edz�nek egy
csekket. Nem tudtam, soha nem is akartam megtudni, kik voltak a l� kor�bbi
tulajdonosai.
Ahogy m�lt az id�, Herceg v�ltozni kezdett. Kitart�an k�vette Jeremy kanc�j�t
fel s al� a legel�n, nagyon szerelmes volt bel�. Szeme kiny�lt, rozsdav�r�s
foltok jelentek meg pof�j�n, �s m�r kiss� gyorsabban �getett, hogy l�p�st
tarthasson a m�sikkal. M�g mindig �gy n�zett ki, mit egy �ri�si sz�r�s j�t�k.
K�lseje mindig nevet�sre k�sztetett, de fej�t m�r magasabban hordta, fark�t is
felszegte, �s m�r nem z�r�gtek a csontjai.
Egy es� �ztatta m�rciusi napon kanc�nk �letet adott egy h�feh�r csik�nak. Ez
volt az els� csik�nk, �s �ppen ez�rt eml�kezetes pillanat volt nekem is �s a
l�nyomnak is - �m igaz�n Herceg sz�m�ra volt jelent� esem�ny. Mi tudtuk,
kiz�rt dolog, de Herceg biztos volt benne, hogy a csik� az �v�. Az apas�g v�lt
a leg�jabb csod�v� �let�ben. Innent�l � vezette a kanc�t, ir�ny�totta az
ingatag csik�t, �s �ltal�ban is b�szk�bben j�rt. � v�lasztotta ki az �sv�nyt,
amelyen j�rtak, az �rny�kot, ahol h�s�ltek d�lben, �s a legel�sre alkalmas
z�ld l�here foltot. Hangja is visszat�rt: m�lyen nyer�tett, �s hogyha
eb�did�ben k�st�nk, egyik l�b�val t�relmetlen�l z�rgette az alum�niumkaput.
Amikor "fogadott fia" meger�s�d�tt, �s k�v�ncsiv� v�lt, Herceg is
fegyelmezettebb lett. Nem nyaggatta vagy �ld�zte, semmi �rtelme nem lett volna
a siets�gnek, de mindig n�gatta. Nem volt sz�munkra k�ts�ges, hogy aki sok
�vvel ezel�tt elnevezte, pontosan a megfelel� nevet adta neki.
Amikor a tavaszi napok melegebb� v�ltak,Herceg csom�kban kezdte vedleni t�li
sz�r�t, amelyet a pacsirt�k �s a v�r�s sz�rny� feketerig�k elhordtak f�szket
b�lelni.  Megengedte, hogy a kisl�nyok fel�ljenek hajlott h�t�ra, �s tett
vel�k n�h�ny l�p�st. Herceg, miut�n �nbecs�l�se helyre�llt, sz�gyenletes
napjait v�gleg elfeledte. Elszenvedte a szombati samponoz�sokat is;
szappanfelh�ben �llt, t�rte a t�ml�b�l r��raml� v�zsugarat, majd sz�r�tkozott
a napon. Sokat �lldog�lt a s�v�ny sark�n�l, a hegyek ir�ny�ba b�mult, majd
r�helyezte �ll�t egy s�v�nyc�l�pre, �s elb�biskolt. Est�nk�nt, mik�zben
r�vet�lt a lenyugv� nap f�nye, �gy t�nt, mintha aranyb�l lenne - egy torz
Pegazus, amely sz�netet tart �gi kalandjai k�z�tt.

M�lt ny�ron, miut�n visszat�rtem egy utaz�sr�l, Herceg l�that�an v�konyabb
volt. A vizsg�lat alkalm�val kider�lt, hogy �l�sk�d�k vannak a test�ben. Az
�llatorvos seg�ts�g�vel a probl�ma hamarosan megsz�nt, �m tests�lya
folyamatosan tov�bb cs�kkent. H�romszor egy nap keny�rbe burkolva melaszban �s
gabon�ban gazdag t�pl�l�kot kapott, , az�rt, hogy megmozgassuk az �llkapcs�t.
M�gis, szinte a szemem l�tt�ra zsugorodott �ssze, bord�i �jra el�t�ntek, ,
behorpadt oldala csak m�g jobban kihangs�lyozta az el�bukkan� csontokat.
Ugyan�gy elindult fel�m, ahogyan kor�bban is, �m ink�bb hagyta, hogy az �t
nagy r�sz�t �n tegyem meg. Minden falatot kevesebb lelkesed�ssel r�gott meg,
mint kor�bban. A tabletta, amelyet a gabon�ba keverve szedett, nem hatott.
Napjait a magas f�ben t�lt�tte, ritk�n hajolt le legelni, �s egyre t�bbsz�r
l�ttam, hogy szeme a messzi hegyek fel� r�ved. Ilyen alkalmakkor halkan
besz�ltem hozz�, eml�keztettem, hogy mindkett�nknek mekkora szerencs�je volt,
amikor tal�lkoztunk. Megnyugtattam, hogy minden rendbe j�n. De Herceg velem
egy�tt t�k�letesen tiszt�ban volt vele, hogy mi k�vetkezik.
A nagy narancss�rga l� a szemem l�tt�ra fakult meg, �s �n semmit sem tehettem
�rte. A kanca �s csik�ja a k�zel�ben voltak, de �gy t�nt, � tudom�st se vesz
r�luk. M�r elhagyta �ket. A k�nnycs�kok meghosszabbodtak az arc�n, �s amikor
ruh�m ujj�val felsz�r�tottam �ket, hogy t�vol tartsam a legyeket, Herceg
lehajtotta a fej�t, hogy megvakarhassam a homlok�t.
Okt�ber k�zep�n egy reggel Herceg visszament a kar�mba, �s utolj�ra lefek�dt.
Addigra m�r csak �nmaga egykori �rny�ka volt. Nem volt k�pes f�lemelni a
fej�t, hogy elmajszolja a j� illat� reggelit, amit vittem neki. H�vtam a
bar�tomat, az �llatorvost, Johnt, aki reggelij�t otthagyva elj�tt hozz�nk.
Herceget ott, a kar�mban altattuk el. Ez volt az egyetlen dolog, amit
tehett�nk �rte - egy gyeng�d l�k�s a hegyek fel�, melyeket most m�r meg tudott
m�szni.

Egyes emberek hozz�szoktak, hogy �l�l�nyekkel veszik k�r�l magukat. Mi ezt
megszoktuk, m�r nem is tudunk m�sk�pp �lni. Sokan eleinte nem tudj�k, hogy ez
az egy�ttl�t egy t�r�keny l�ncra hasonl�t, mely b�rmikor elszakadhat. Egy l�
�lete gyakran csup�n fele a mi�nknek, v�gtelennek t�nik ugyan, de csak egy
bizonyos napig. Az a nap most elj�tt sz�momra, �s el is m�lt. Ism�t k�pes
vagyok ezen a t�r�keny k�r�n bel�l �lni, de m�g mindig nem tudom elhinni, hogy
este nem l�thato Herceget a lemen� nap f�ny�ben, leeresztett fejjel, f�lig
csukott szemmel, amint farka libben a sz�lben. � volt �s m�g ma is � a mi
Herceg�nk.

Irving Townsend

[Forr�s: Marty Becker, Jack Canfield, Mark Victor Hansen, Carol Kline: �jabb
meghat� �llatt�rt�netek]